Kyokushinkai Karate-Do

Mi a karate?

Mikor megkérdezik, mi a karate, az emberek többnyire arra gondolnak, hogy cseréphalmok, deszkák töréséről van szó, ritkábban: hogy az a karatetechnikákkal való küzdelem, még kevesebben, hogy az egyik alkalmas módszer az ember fizikumának, jellemének, akaratának, erkölcsének fejlesztésére. A kívülálló csak a felszínt látja. Ez kemény edzésekből, küzdelmekből, töréstechnikákból és egyéb gyakorlatokból áll. Mélységeit csak az látja meg, aki gyakorolja azt. Egy japán mondás szerint: "Csak az elsajátítás ténye vezet el a belső lényeg megértéséhez."

A karate szó szerinti fordításban üres vagy fegyvertelen kezet jelent. Olyan küzdőművészet, amelyben eszközök segítsége nélkül, a karatéka testének különböző részeit fejleszti "láthatatlan" fegyverré. Harcmodorát, technikáit tekintve ütésekkel, rúgásokkal támadva ellenfelét, kivédve, elhárítva tevékenységét, éri el célját.

Ha az ember ember elleni küzdelmet vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a karate a fegyver nélküli küzdelem elő fázisa. Amíg az ellenfél elég távol van tőlünk, alkalmazhatjuk az ütéseket és a rúgásokat...

A karatéka megtanul támadni, puszta kézzel legyőzni ellenfelét. Általános magatartásában mindig tartózkodik a tettlegességtől. A karate gyakorlása eljuttat mindenkit arra a magas erkölcsi szintre, hogy holmi alkalmi bizonygatásokban, erőfitogtatásokban sohase vegyen részt, és csak a szabályos keretek közt - edzésen, versenyen, övvizsgán stb. - mutassa meg felkészültségét. A karate nem arra való, hogy visszaéljünk tudásunkkal, hanem élve a megszerzett tudással hasznosabb, értékesebb tagjává váljunk társadalmunknak.

A karate évezredek alatt érte el mai formáját, fejlődött, alakult a korok és az aktuális igények tükrében. Minden kor saját tudományos szintje szerint vizsgálta, alakította a küzdelem lehetséges és leghatékonyabb módszereit.

Sokan megkérdezik: természetes mozgás-e a karate? Két fontos dolgot kell figyelembe venni: ha öröklődés öröklődési szempontok alapján vizsgáljuk nem természetes, hiszen senki sem született karatésnak, karatetudással. Ha pedig a tudományok oldaláról vizsgáljuk, azt kell mondanom, hogy természetes, mert a természet, tehát a fizika, a mechanika és az anatómia törvényszerűségeit felhasználva, tudományosan alakította ki a leghatékonyabb küzdőformát. Összegezve leghelyesebb, ha azt mondjuk, a karate nem természetellenes mozgás, mert a természetből fakad, és a célját a tudományosan kidolgozott mozgásformákkal kívánja elérni.

A karate három fő gyakorlási rendszerre oszlik:

Ebből látszik, hogy a karate oktatása parciális jellegű, azaz részletekre bontja az egészet, és lépésről lépésre közelíti meg a küzdelemben való jártasság, készség fejlesztését. Ez a három gyakorlási rendszer szorosan összefügg egymással, egymásból épülnek fel, és a tanulás, valamint a gyakorlás folyamán most már magasabb szinten, újra visszakanyarodik az alapon, a formagyakorlatokon keresztül a küzdelemhez.

[Adamy István: Kyokushin karate, Zrínyi Katonai Kiadó Bp., 1989.]

Lap tetejére