Kyokushinkai Karate-Do

Sosai

A stílusalapító, Sosai Masutatsu Oyama, Hyung Yee Choi néven 1923-ban született Délkelet-Koreában.

A harci művészetekkel Mandzsúriában ismerkedett meg, ahol nővérénél tartózkodott. A 9 éves fiú megnézett egy birkózóversenyt, melynek hatalmas termetű győztese a nézőket kezdte molesztálni, új ellenfeleket keresve. A kihívásra egy kis termetű idénymunkás válaszolt és a bajnok pár másodperc múlva véres fejjel feküdt a földön. A gyermek Yee-re nagy hatást tettek a történtek, és tanítványnak jelentkezett. Két évig tanult mesterénél. Minden edzés kimerítő volt, tele lelki és fizikai próbatételekkel. Élete végéig tartó indíttatást kapott, miszerint a kisebb is legyőzheti a nagyobbat, ha belső és külső erejét egyaránt fejleszti. Miután oktatója hazautazott, az irányítás nélkül maradt fiú elbizakodottá vált, társain próbálgatta erejét, amitől apja kegyetlen megtorlásai sem tartották vissza. Ugyanakkor rá akart cáfolni apja szavaira: "soha nem viszed semmire". Elhatározta, hogy politikus lesz, de ehhez ebben az időben egy koreainak csak Japánban nyílt lehetősége, katonai pályán. Így 1938-ban, 15 évesen Japánba költözött, és a Yamanashi Katonai Akadémia diákja lett. A szintén koreai származású Oyama család fogadta be, tiszteletből az ő nevüket vette fel, és elhatározta, a harci művészetek terén fog nagyot alkotni. Tanult ökölvívást, judót, kendót, majd a karate következett. Shotokan karatét kezdett el tanulni, később Gichin Funakoshi tanítványa lehetett, de kiábrándultan hagyta ott. Funakoshi tiltotta a szabad küzdelmet, a karatét elsősorban jellemfejlesztő eszköznek tekintve. Oyama átpártolt a goju-ryu karatéhoz, ahol pártolták a szabad küzdelmet. Tanárában, a félelmetes erejű Cho Hyung Ju-ban pedig megtalálta azt az igazi tanárt, aki a testi ereje mellett a jellemét is igyekezett fejleszteni. Tanulmányai során goju-ryu-ban és judo-ban 4. dan, shotokanban és kendo-ban 2. dan fokozatot ért el.

A háborúban vadászpilóta-kiképzést kapott, kamikazénak jelölték, de Japán kapitulációja miatt harci bevetésen már nem vehetett részt. A háború befejeződése után egy ideig testőreként kereste a kenyerét, és nap mint nap összetűzésbe keveredett a megszálló amerikai katonákkal. Egy hatalmas utcai verekedés után 6 hónap börtönt kapott, ahol úgy döntött, új életet kezd. A Minobu hegyen, egy kolostorban foglalkozott meditációval és mélyedt el a karatéban, majd 1000 napos hegyi edzést tervezett a Kyoshumi hegyen. Egy minden komfortot nélkülöző viskóban élt, minden idejét a karaténak szentelve. Végül 18 hónap után haza kellett térnie, mert szponzora nem támogatta tovább. Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálkozik a bikák elleni küzdelemmel, és több sikeres kísérletet hajtott végre 1957-ig, amikor egy állat súlyosan megsebezte, és fel kellett hagynia ezekkel a próbákkal. Számos külföldi bemutatón vett részt és hírnevét azzal alapozta meg, hogy menedzsere küzdelemsorozatokat szervezett neki (3 nap alatt 300 küzdelem), amelyeket mind megnyert. Ezek, valamint törésgyakorlatai nemcsak pénzt, hanem hírnevet is hoztak maga és iskolája számára. A Kyokushinkai stílust 1958-ban alapította meg. A '60-as években az Oyama-tanítványok félelmetes hírnévre tettek szert, sorra legyőzve az addig legyőzhetetlennek tartott thai bokszolókat. 1964-ben megépült a Honbu (központi dojo). 1969-ban megtartották az első japán bajnokságot, 1975-ben az első VB-t. Sosai Oyama 1994-ben bekövetkezett halálakor szervezete, az IKO mintegy tízmillió főt számlált.

Lap tetejére